Ének: 25. Kr. az énekem, Kr. az életem…

Ima: (Az énekkel kapcsolatosan)

Kedves Gyászoló család! Kedves Végtisztességet tévő gyülekezet!

Végső búcsút veszünk Lak Sándortól, aki 1952-ben született a dunántúli Szőnyben. Gyermekéveit Tatán töltötte, majd a Győri Zenei Szakközépiskolában érettségizett. Kivételes zenei adottságával 1972-től több mint 42 éven át szolgált a Debreceni Kodály Kórusban, hol énekes, hol betanító-karnagy, hol korrepetitori minőségben. Hosszú évekig a debreceni zenei középiskola tanára is volt, és minden erejével segítette a leendő hangszeres művészeket. Szívesen segített tanácsaival és zongorajátékával amatőr énekkarokat. Így szívügye volt a DOTE-kórus, vagy a püspökladányiak lelkes csapata.

47 évig élt házasságban Papp Zsuzsannával. Isten 5 gyermekkel ajándékozta meg őket: Sándor, Judit, Ágnes, János és Zsuzsanna. 19 éve gyönyörködött meglévő unokáiban. 8 lány: Anna, Emma, Veronika, Rebeka, Eszter, Lumi, Petra és Johanna. Valamint 8 fiú: Szabolcs, Áron, János, Márk, Dániel, Máté, Péter és Dávid.

Halálát az otthonában hirtelen szívroham okozta, mély sebet hagyva szeretteiben.

Búcsúznak tőle: a felesége, a gyermekei a hozzátartozóikkal együtt, testvérének a családja, a gyülekezeti testvérek, sok kedves munkatársa, barátok, szomszédok ismerősök.

Azt énekeltük az elején: Elfogy az énekem, elfogy az életem. Igen, Lak Sándor testvérünknek a földi élete, és ezzel együtt az éneke is elfogyott. Nagyon szomorú lenne, ha csak ennyi volna. De azt is énekeltük, hogy van maradandó, ami nem fogy el. A hívő embereknek örökre megmarad J. Kr., Aki által örök életük van, és ezért itt nincs vége az útnak, hanem az égben folytatódik. Erről szól Istenünk Igéje is, amit a Jób könyvéből olvasok el:

Jób 19:25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

Megváltóról van szó. Az én Megváltómról, Aki Jóbnak és Lak Sándornak is Megváltója. De miből, mitől kell az embert megváltani? A bűnből és a Sátán hatalmából. Az ember sokáig azt gondolja, hogy szabad, azt tesz, amit akar. Keresi a boldogságát, és azt gondolja, hogy a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűsége teszi boldoggá. Közben nem veszi észre, hogy a bűn rabja lesz, függőségbe kerül, és a bűn tönkre teszi. Nem látja, hogy ezek mögött a Sátán van, aki embergyilkos kezdettől fogva. De nemcsak a testünket öli meg, hanem a lelkünket is a pokolba akarja taszítani. Ráadásul a bűn miatt Isten haragja is sújtja az embert. Rengeteg bűnadósságunk van Istennel szemben! A Sátán és a bűn fogságából nem képes az ember kiszabadulni a maga erejéből, és a bűn miatt Istennel szemben felgyűlt adósságunkat sem tudjuk kifizetni!

Hát ezért felmérhetetlen irgalom Isten részéről, hogy Megváltót rendelt a számunkra: Fiát, J. Kr.-t. A bűneinket az Ő vére eltörölte. Mérhetetlen adósságunkat helyettünk kifizette. Az életével fizetett. Lak Sándor is ezt a Jézust, az Isten Fiát fogadta el Megváltójának. Hittel vallotta, hogy Jézus vére az ő bűneit is eltörölte, az ő adósságát is kifizette. Felszabadult a bűn átka alól, kiszabadult a Sátán markából. Megbékélt vele Isten, és Sándor is megbékélt Istennel. Ezért énekelhette, amit mi is énekeltünk: Kr. az énekem, Kr. az életem, mindenem énnekem Ő.

Azt olvastuk az Igében: Az én megváltóm él. Mert J. Kr. nemcsak meghalt, hanem fel is támadt. Aztán felment a mennybe, és Isten Neki adott minden hatalmat mennyen és földön. Sőt nála vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai. Megígérte a Benne hívőknek: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Biztat, hogy semmi felől ne aggódjunk, mert még a fejünk hajszálait is számon tartja. Megígérte, hogy megőriz a földi utunkon, és azokat, akik Benne hisznek, mindenképpen üdvözíti. Meg van írva: Ő mindenképpen üdvözítheti azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindörökké él. Ahogy Jób mondta: Az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. Ez azt jelenti, hogy ha a testünk porrá lesz a halál miatt, J. Kr. megáll a porunk felett, mikor eljön a feltámadás ideje, és életre hív. Testünket feltámasztja, visszaadja belé a lelkünket és a szellemünket, és újból élő emberekké leszünk. Ezt az Úr Jézus így mondta: Mert én élek, ti is élni fogtok! Mert Ő feltámadt, legyőzte a halált, minket is fel fog támasztani. Azt is mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él. A feltámadt testben a hívő ember már elbírja Isten dicsőséges jelenlétét, és lehetővé válik, amit énekeltünk: Itt elfogy az énekem, ámde az égben fenn, angyalok kórusa zeng. Ott fogom hallani, és Vele vallani: Szent vagy, ó menny Ura, szent.

Jób azt mondta: Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. Tudom! De nemcsak Jób tudta, én is tudom, minden hívő ember tudja, Lak Sándor is tudta. Nemcsak hitte, tudta. Mert Isten a Benne hívőknek bizonyosságot, meggyőződést ad. Nem bizonytalanra futunk. Nem úgy, hogy majd meglátjuk üdvözülök-e, megérdemlem-e. Dehogy érdemeljük! Érdem alapján csak elkárhozni lehet. Mi Isten ígéretébe és Megváltó Krisztusunk kegyelmébe, az Ő Szavába kapaszkodunk, mert meg van írva: Lehetetlen, hogy az Isten hazudjon. Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak – így mondta a mi Megváltónk.

Ezért Megváltónknak, J. Kr.-nak a Szava vigasztalja Lak Sándor itt maradt özvegyét, Zsuzsát, mert Zsuzsa is hisz, és tudja, hogy találkoznak az Úrnál, ahol angyalok kórusa zeng. Ez a vigasza hívő gyermekeinek és azok családjának. Az unokáknak is, mert nekik is Megváltójuk az Úr Jézus.

De minden jelenlévőnek is Megváltója J. Kr. Ő mindenkiért meghalt, vére mindenkinek a bűnét eltörölte. Ha valaki elkárhozik, egyetlen bűn miatt lesz. Amiatt, hogy nem hitte ezt el, nem törődött Krisztussal, nem élt ezzel a nagy kegyelemmel. De bárki legyen, aki hisz J. Kr.-ban, mindenkinek békességet, reménységet és örök életet ad. De nem elég Istenben hinni. Azt még az ördögök is hiszik, hogy Isten létezik. Rettegnek is Tőle. J. Kr.-ban, a Megváltóban kell hinni. Reá kell bízni magunkat, és Neki kell engedelmeskednünk.

Aki ezt teszi, annak a halála idején is reménysége lesz, mert tudja, mint Jób, mint minden hívő ember, mint Lak Sándor, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. Feltámaszt, és a mennyben meglátom Megváltó Krisztusomat és Istent, az Atyát.

Imádkozzunk!

(Hála a Megváltóért, az örök vigasztalásért és jó reménységért.)